45 éve csak Toyotával
Az Alsó-Szászországból származó Peter Springert alighanem felterjeszthetnénk Guinness-világrekordra: a férfi 1973 óta nem vásárolt más autót, kizárólag csak Toyotát. A példátlan márkahűség okairól és hozadékairól exkluzív interjúnkban kérdeztük.
1975-ben egy szép nyári vasárnapon Herr Springer és családja az A7-es autópályán utaztak Bréma felé hároméves Toyota Corolla Coupéjukkal, amikor hatalmas csattanást hallottak. Peter Springer gyorsan igazolta gyanúját: szétesett a kipufogórendszer. Ami ezután történt, pár évvel korábban elképzelhetetlen lett volna. Springerék lehajtottak az autópályáról, és hamarosan találtak egy benzinkutat, ahol Toyota szerviz működött. A kútkezelő készséggel fogadta őket, és azonnal hozzáfogott a szétszakadt hangtompító cseréjéhez. Vasárnap. A drámai hatás kedvéért írhatnánk, hogy Herr Springer ekkor szembesült azzal, milyen jó döntést hozott, amikor három évvel korábban a Toyota mellett döntött, de valójában ezzel már régóta tisztában volt.
Amikor a Toyota úgy döntött, megveti a lábát Németországban, ennek merőben szokatlan módját választotta: nem létesítettek márkakereskedéseket, ehelyett benzinkutakkal szerződtek le, ott árulták és szervizelték autóikat. 1972-ben az alsó-szászországi Goslar falu benzinkutasa, Herr Schütte is jelentkezett a programra, és mivel az 1200 lelkes településen élő Springerék már három német márkával is melléfogtak – sem az ár/érték aránnyal, sem a minőséggel nem voltak elégedettek –, Schütte urat viszont ismerték, és megbíztak benne, 1973-ban a kezébe csaptak, és vásároltak tőle egy Toyota Corolla Coupét 6890 márkáért.
A család még abban az évben hosszú kirándulásra indult a Boden-tóhoz, és akárhol megálltak pihenni, kisebb csődület támadt a Corolla körül. Az emberek egy része érdeklődött, be akart kukkantani az utastérbe, a motorházba, másokban pedig rögtön felbuzgott a nemzeti büszkeség: tisztességes német ember hogyan vehet japán autót? Springer úr pár hónapnyi használat után még csak reménykedhetett a márka megbízhatóságában, ezért ez irányú tapasztalat híján a matematikára hagyatkozott: felsorolta, mi mindent kapott alapáron az autóhoz, amiért a hazai gyártású kocsik esetében mind plusz pénzt kellett volna fizetni.
Később persze a problémamentes használat is feltűnt: három év alatt a fent említett kipufogó-malőr volt az egyetlen alkalom, amikor a Corolla Coupé cserben hagyta őket – és azt is tudták, hogy ha német autójuk van, bizony hiába csöngettek volna vasárnap a szervizek ajtaján… Ezért amikor három év múlva autót cseréltek, a Coupé helyét egy Corolla szedán foglalta el. Szerelőjükkel évente csak egyszer, a kötelező átvizsgálások alkalmával találkoztak, ezért 1979-ben jöhetett a harmadik Toyota, egy Tercel.
Egy évvel később a baden-württembergi Ravensburg városába költöztek, és első dolguk volt feltérképezni a helyi Toyota-hálózatot – ekkorra ugyanis már nem benzinkutakon, hanem rangjukhoz méltóan újonnan épült márkakereskedésekben értékesítették a márka típusait. Egy újabb Tercel, majd 1983-ban a frissen bevezetett ferde hátú Corolla Liftback modell következett – Springerék első dízel Toyotája, amihez ráadásul személyes extrát, a márkaszervizben beépített napfénytetőt is rendeltek. Egy évvel később egy ausztriai baleset vétlen résztvevőjeként totálkárosra törték az autót, ám mivel nekik semmi bajuk nem lett, rögtön rendeltek helyette egy ugyanolyat – természetesen ezt is napfénytetővel.
Négy évvel és 102 ezer kilométerrel később jött a harmadik Corolla Liftback, majd három évre rá egy ötajtós modell, az elmaradhatatlan napfénytetővel. A fenntartási költségek az évek során meglehetősen egyhangúan alakultak: az évenkénti karbantartáson túl csupán az abroncsok cseréje került pénzbe a családnak.
Amikor 1997-ben megjelent a német piacon az Avensis, Peter Springer érezte, hogy meginog a Corolla iránt érzett hűsége. 1999-ig tartotta magát, ám akkor váltott, és nem csak kategóriát: negyed évszázadon át kizárólag piros Toyotákat vásároltak, ám az Avensis ezüstben érkezett a családhoz.
A Corolla nagyvonalú ajánlattal tért vissza a Springer család életébe: 2001-től gyári navigációval kínálták a modellt, így két évre ismét visszaültek az alsó-középkategóriás modellbe. Az Avensis modellváltása azonban túl nagy csábításnak bizonyult: 2004-ben újra a nagyobb típust választotta a család.
2007-ben aztán fordulópontra jutott az életük: az egyre emelkedő üzemanyagárak és a környezetszennyezés miatti aggodalom hatására megvásárolták első hibrid autójukat, egy második generációs Priust. Azóta kizárólag hibriddel járnak: 2010 után egy Prius III, 2013-tól egy Auris Hybrid, majd 2016 óta egy negyedik generációs Prius áll a család garázsában.
Persze nem csak az övékben. Mivel gyermekeik Toyotákban nőttek fel, és első autóként is azt vettek nekik, magától értetődően ők is kizárólag Toyotával járnak. Springerék unokája pedig már a negyedik Toyotáját (most éppen egy hibrid Auris kombit) nyúzza, és amire különösen büszke a nagyapa: unokája 2017-ben rábeszélte férjét, hogy dízel BMW-jét cserélje le egy új Aurisra.
Peter Springer márkahűsége és újdonságok iránti fogékonysága egyébként 2012-ben a szakma figyelmének a középpontjába állította őt. 2012-ben a német szövetségi közlekedési hatóság, a Kraftfahrt-Bundesamt levelet küldött neki: mivel Németországban az elsők között váltott hibridre, megkérték, adja kölcsön autóját egy átfogó kutatási projekthez. Ő beleegyezett, így 2013-ban a TÜV Rheinland berlini laboratóriumában az ő Priusával mérték be a hibrid technológia képességeit és adottságait.
A 45 év és összesen 975 270 megtett kilométer (mindegyik autójáról gondos feljegyzést vezet) alatt az említett korai, kipufogós incidens volt az egyetlen alkalom, hogy bármelyik Toyota modell cserbenhagyta őt, és mivel a sziklaszilárd megbízhatóság mellett az ár/érték arány is kiváló maradt az évtizedek során, soha egy pillanatra sem tekintett vissza, nem kacsingatott más márkák felé. Nemcsak a márkához, de kereskedőjéhez is hűséges maradt: váltani csak akkor váltott, amikor költözött a család. Tapasztalata szerint a Toyota szervizekre ugyanazok az előnyök jellemzők, mint az autókra, ám hozzáteszi: mivel az elmúlt fél évszázadban nem járt más szervizben, nem volna tisztességes egyéb márkákkal összehasonlítani a Toyota teljesítményét.
Saját bevallása szerint soha nem volt még olyan kiváló autója, mint a Prius IV-es – ami 26 évnyi Corolla-hűség után meglehetősen nagy dolog. A fejlett vezetőtámogató rendszerek és a pihentető hibrid hajtás párosítása tökéletes választássá teszi az autót az egyre sűrűsödő forgalomban. Így amikor következő autójáról kérdezzük, magától értetődően vágja rá, hogy marad ennél a kombinációnál, de diplomatikusan nem mond modellt – ki tudja, mivel lepi meg a Toyota a piacot a következő egy-két évben.
