Györfi Alen: „Egy álmom vált valóra a Daytona 200-on”

Hatalmas fába vágta a fejszéjét a Forty Racing korábbi gyorsasági motoros Európa-bajnoka. Györfi Alen ugyanis március 16-án rajthoz állt a világ leghíresebb hosszútávú versenyén, a Daytona 200-on, és végül a 13. helyet szerezte meg a kétszáz mérföldes száguldásban.

A tavaly alakult Forty Racing csapatfőnöke, a korábbi Európa-bajnok, Györfi Alen önbizalom növelő eredménnyel vághat majd neki a 2019-es szezonnak. A magyar motoros ugyanis március 16-án rajthoz állt a világ talán legismertebb hosszútávú versenyén, a Daytona 200-on, melyet még 1937-ben rendeztek meg először. A magyar pilóta fizikailag és pszichikailag is nagyon készült a megmérettetésre, és titkos álma szerint a legjobb tízben szeretett volna végezni. Nos, ettől nem állt messze, hiszen nagyon hamar felvette a ritmust: az időmérőn a 25. helyre kvalifikálta a Yamaha R6-osát a 64 fős mezőnyben, majd a futamon folyamatosan lépdelt előre, s már a 12. helyen is állt, ám jött a piros zászló. Amikor újraindították a mezőnyt, a 4 körös „sprintversenyben” végül a 14. helyen intették le, ám utólag kizárták az egyik versenyzőt, így Alen a remek 13. pozícióban zárt.

A mezőnyben volt két másik magyar származású motoros is, közülük Halász Antal az utólagos kizárásoknak is köszönhetően végül a 26. helyen végzett, míg Nemes Zoltán a 14. körben technikai problémák miatt feladta a versenyt, melyet Kyle Wyman nyert egy Yamaha nyergében. Alen egyébként ezzel a 13. helyével átadta a múltnak az eddigi legjobb magyar eredményt, ugyanis 2003-ban a majd négy éve tragikus körülmények között elhunyt Bitter Sándor tizennegyedikként zárta a Daytona 200-at.

Györfi Alen motorversenyző: „Az első nap nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük, ugyanis két szabadedzésem is ráment arra, hogy a fellépő technikai gondjainkat megoldjuk. Ez nagy érvágás volt a számomra, ugyanis ilyen pályán még sosem motoroztam, ám ennek ellenére sikerült az előkelő 25. helyre kvalifikálnom a versenyre. Már ekkor éreztem, maradt még bőven bennem, és a másnapi warm up alatt kiderült, a beállításaink működnek, és amikor kiderült, hogy a 14. legjobb köridő lett az enyém, önbizalommal vártam a rajtot. Bevallom, óvatosan kezdtem, hiszen tudtam, nem az első körben kell bizonyítani. Egyre bátrabban motoroztam, a 31 fokos dőlésszögű oválpálya sem okozott problémát, és fokozatosan előre törve már a 12. helyen haladtam, amikor egy baleset miatt megszakították a futamot. Ekkor kijött a tapasztalatlanságom, ugyanis amíg a többiek azonnal kimentek abroncsot cserélni, addig én azon tanakodtam a többiekkel, vajon lesz-e folytatás. Nos, volt, így az utolsó négy körre nekem a használt gumikon kellett felvennem a küzdelmet a friss abroncsokkal támadó vetélytársaimmal. Sajnos a gumik ráadásul ki is hűltek, így az újraindítást követően egy teljes körig csak csúszkáltam a pályán. Ennek köszönhetően többen megelőztek, ám a végén ismét felgyorsultam, és tizennegyedikként intettek le. Már ennek is nagyon örültem, ám kiderült, egy előttem végzett motorost kizártak, így végül a 13. pozícióban zártam életem első Daytona 200-as versenyét. Hatalmas élmény volt a számomra, hogy itt lehettem, és mindenkinek köszönöm, aki mindehhez hozzásegített: Szabó Zsolt, Paulik István, Nemes Zoli, Horváth Gábor, Halász Antal, Bekim Pacuku,  Alessandro Mateucci, Vlad Plakth, Bán Róbert, Györffy Álmos, Máriás Ákos, és Nádasdy Kriszta. Nélkülük ez nem jöhetett volna létre.”