Klasszikus Volkswagen elektromos meghajtással

Jelentős átalakuláson ment keresztül a képen látható 1966-os Volkswagen T1 Samba busz, ami nem a véletlen műve. Az eClassics nevű cég ugyanis a Volkswagennel karöltve nemcsak felújította, hanem a 43 lóerős, léghűtéses boxermotort 82 lovas, 212 newtonméteres forgatónyomatékú villanymotorra is kicserélte.

Így az eredeti 105 kilométeres maximális sebesség 130-ra nőtt, valamint a 45 kilowattórás akkumulátorcsomag révén a hatótávolság eléri a 200 kilométert.

A Volkswagen manapság lendületesen erősíti elektromosjármű kínálatát, ám már az első olajválság 1973-as kitörését megelőzően is dolgozott az autók elektromossá alakításán, méghozzá a cég 1970-ben alapított, alternatív hajtásrendszerek fejlesztésével és tesztelésével megbízott jövőkutató részlege.

Meg is érkezett Elektro-Golf I 1976-ban, amelynek 27 lóerős egyenáramú motorja váltotta fel az eredeti, 75 lovas négyhengeres benzinmotort. A szükséges energiát biztosító ólom-sav akkumulátorok a csomagtér padlózata alatt kaptak helyet.

A VW szakemberei a Transporter elektromossá alakításán is sokat dolgoztak Wolfsburgban. Műszaki szempontból a T2 „Bulli” optimális alap volt, hiszen bőséges helyet kínál az elektromos hajtásrendszer számára. Az összesen 850 kilogrammnyi ólom-sav akkumulátorok tökéletesen illeszkedtek a T2 platója alá, és villástargoncával lehetett kiemelni őket.

Az 1977-es Frankfurti Autószalonon aztán bemutatták a sorozatgyártásra érett T2-t, és azzal reklámozták, hogy „Null Liter auf 100 Kilometer”, vagyis „Nulla liter 100 kilométerenként”. A 22 lóerős T2 Elektro-Transporter 120 példányban készült, és ma sem kell szégyenkeznie a figyelemreméltó, 50-80 kilométer hatótávjával, amely a városi kézbesítő és terítőfuvarozás ideális járművévé tette.

dasblog