Peugeot sztorik #1
Ma a crossoverek jelentik a Peugeot európai modellkínálatának a gerincét: a 2008, a 3008 és az 5008 nemcsak maradéktalanul fedik le a legfontosabb piaci szegmenseket, de a márka arculatának meghatározó elemei is. Ezzel nincs egyedül a világ legrégebben fennálló autómárkája: világszerte hódítanak a személyautók kényelmét és biztonságát a terepjáró sokoldalúságával és alkalmasságával párosító szabadidőjárművek, amelyek néhány évtized alatt emelkedtek az ismeretlenségből a reflektorfénybe.
Nem tudunk olyan autógyártót mondani, aki mostanra ne lovagolta volna meg a divathullámot – annál kevesebben vannak ellenben, akik már akkor sikerrel kombinálták a két, egymásnak ellentmondó műfajt, amikor azt nem a trendek, hanem praktikus megfontolások diktálták. Habár a Peugeot soha nem állította magáról, hogy ő találta volna fel a szabadidőjárművek műfaját, a korai nyolcvanas években mégis egy olyan típussal bővítette palettáját, amely tagadhatatlanul ihletet forrásként szolgált a későbbi újítók számára.
Nem ez volt persze az első alkalom, hogy a Peugeot függetlenedni kívánt a kijelölt utaktól. Noha a XX. század elején elég volt egy kiadós eső ahhoz, hogy szó szerint elmossa a különbséget az országút és a leküzdhetetlen terep között, az autógyártók nem voltak felkészülve a mostoha körülményekre. A Peugeot egy bizonyos Adolphe Kégresse találmányában remélte megtalálni a megoldást: a francia gépész II. Miklós orosz cár udvarában álmodta és valósította meg azt a szövetszalagos lánctalpat, amely „autófeletti” képességekkel ruházott fel bármely átlagos szedánt. A húszas években meg is építették kísérleti járművüket, ám végül letettek a technológia alkalmazásáról, mert az túlságosan nagy kompromisszumot követelt a mindennapi használatban.
A vállalat mérnökei azonban nyitva tartották a szemüket, és a hetvenes években felfigyeltek egy kis francia vállalkozás meglepő újítására. Henry Dangel egy évtizeddel korábban a Mangouste sport- és versenyautó alkotójaként szerzett nevet magának, ám képzett gépész- és villamosmérnökként figyelme egyre inkább az összkerékhajtási rendszerek felé irányult. Dangel olcsó és egyszerű, mégis hatékony – és főleg rugalmasan adaptálható – konstrukciója elnyerte a Peugeot döntéshozóinak a tetszését. A két vállalat együttműködése 1976-ban, az akkor már kiforrott és igen népszerű Peugeot 504 átalakításával vette kezdetét. Ennek kombi változatából készítették el a világ egyik első önhordó karosszériás, emelt hasmagasságú, összkerékhajtású személygépkocsiját – vagyis szabadidőjárművét.
Ha várnak még tíz évet, ma mindenki a Peugeot-t emlegetné a műfaj úttörőjeként, a Dangel-féle 4×4-es kombik (az 504, majd később a Peugeot 505) azonban jócskán megelőzték a korukat, koncepciójuk nem találkozott átütő érdeklődéssel. Így mindössze néhány ezer darab készült az autókból. Ezek kisebb részét motorsport-célokra rendelték meg (a Dangel készítette fel az Afrika- és Párizs-Dakar ralikon induló Peugeot versenyautókat), többségükben a harmadik világbeli francia külképviseletek és egyéb, tudományos és gazdasági érdekeltségek részére szállították (jóval elterjedtebbek voltak ugyanezen modellek összkerékhajtású pickup változatai). Itt arra használták őket, amire valók voltak, így mára kevés példányuk maradt fenn jó állapotban.
A történet azonban ezzel nem ért véget – éppen ellenkezőleg. A Dangel kulcsszerepet játszott a 205 T16 rali versenyautó (és közúti homologizációs típusának) megvalósulásában, később pedig a márka haszonjárművei, illetve az azokra épülő családi és életmód-járművek (pl. lakóautók) számára fejlesztett összkerékhajtási rendszereket. Ennek talán legjobb példája a 2009-től gyártott Peugeot Partner 4×4. Szintén Dangel-innováció a Trek 2WD rendszer, amely megőrizte az emelt futómű előnyét, ám összkerékhajtás helyett az elsőkerék-hajtásba integrált, részlegesen önzáró differenciálművel gondoskodott arról, hogy poros, saras úton is célba érhessen az ügyfél.
Az 504-es idején még szokatlan, emelt hasú kombi gondolata az ezredforduló környékén már magától értetődő volt Európában; a Peugeot pedig a legkisebb méretosztályban kamatoztatta ezen a téren szerzett, komoly tapasztalatát. A korai 1998-es tanulmányautó nyomán a 2000-es évek derekán megépült az emelt hasú Peugeot 206 Escapade kombi, majd néhány évvel később érkezett a hasonló szerepet betöltő 207 SW Outdoor. Létezett még Cross 207 és 307 Cross is, ám ezeket csak Kínában forgalmazták. Ekkor azonban már világszerte tombolt a szabadidőjármű-láz, a Peugeot pedig sikeres kooperációkkal – a Peugeot 4007 és 4008 típusokkal – készítette elő saját fejlesztésű modelljeinek érkezését.
Így érkeztünk el a 2008, a 3008 és az 5008 által fémjelzett jelenbe. A kiváló helykihasználású buszlimuzinok génjeit is magukban hordozó kompakt és középkategóriás modellek, valamint a második generációjában járó városi crossover ismét úttörő szerepet vállalt az autóiparban. Részlegesen és teljesen villamosított hajtásláncaikkal az első között teremtik meg a környezetbarát, felelősségteljes szabadidőjárművek műfaját, amivel hosszú távon biztosíthatják ennek a praktikus és divatos kategóriának a fennmaradását.
Kötelező gyakorlat
A francia hadsereg a hatvanas évek végén úgy döntött, lecseréli több ezer könnyű terepjáróból álló járműparkját. A Peugeot kiváló benzin- és dízelüzemű hajtásláncai megfeleltek a katonai specifikációknak, ám a vállalat ekkor még nem rendelkezett 4×4-es kompetenciával, ezért a Daimlerrel közösen fogtak fejlesztésbe. Így született meg a Peugeot P4, a Mercedes G-osztály karosszériáját és futóművét a Peugeot erőforrásaival és sebességváltóival társító modell, amelyből elvileg civil változat is készült, azonban korlátozott közúti alkalmassága miatt nem mutatkozott rá érdemi kereslet.
Illusztrációk: Peugeot
