Morizo színre lép
Kevesen tudják, de ők ketten valójában azért alapították meg a napjainkban a komplett Toyota sportprogramot irányító Gazoo Racinget 2007-ben, hogy az LFA prototípusait versenyeztethessék az itteni 4-24 órás VLN versenyeken. Tudták, hogy ha valahol kijönnek egy konstrukció gyermekbetegségei, az egy hosszútávú futam a világ legnehezebb pályáján.
Bár egy erősen álcázott, fekete LF-A már 2008-ban is részt vett a májusi 24 órás versenyen, a Gazoo Racing hivatalosan 2009-ben szerepelt először a nevezési listán, immár két, fekete-fehér LF-A prototípussal és egy szériaközeli IS F-fel. Csak két pilóta volt a csapat 12 tagja közül, akik mindkét autóval mentek etapokat a versenyen: az akkor már 65 éves Naruse, és egy rejtélyes idegen, aki a 2005-ös Aichi Expo kabalafigurájának, Morizónak a nevét vette fel.
Természetesen Akio Toyoda álcázta így magát, akit a részvényesek sokadszorra sem tudtak lebeszélni arról, hogy versenykörülmények között, személyesen tesztelje az LF-A-t. Hogy miért volt szükség az álnévre? Az igazgatótanács haragját akarta elkerülni azzal, hogy nem verte nagydobra az indulását, cégen belül csupán pár beavatott tudta, hogy azon a héten miért maradt távol a megbeszélésekről.
Bár az LFA gyártása 2010 decemberében indult, mindössze két év után, 2012 decemberében véget is ért, azonban a típus végleg megváltoztatta a Lexusról kialakult képet, és a műszaki öröksége azóta is tovább él a prémiummárka kínálatában.
Nemcsak a szénszállal szerzett tapasztalatokat hasznosították (RC F Track Edition), de a belső tér jellegzetes részletei (például a műszerfal árnyékolójából szarvként kiálló kapcsolók, motorosan eltolható digitális műszerfal) is átszivárogtak a márka újabb modelljeibe, továbbá a Lexus ahhoz a filozófiához is hű maradt, hogy egy sportautóba benzines szívómotor való, a pörgős karakter és az izgalmas hang miatt.
Manapság már egyre jobban terjednek az ezer lóerőnél is erősebb, turbómotoros, hibrid hajtású és elektromos hiperkocsik, de ezek nagy tömegük és az esetenként sokkal lomhább gázreakciójuk miatt nehezen tudnak olyan vegytiszta vezetési élményt adni, mint az LFA, ami az utolsó szívómotoros, – hiper ritka – japán szupersportautóként vonult be a történelemkönyvekbe.
