Miért kell ennyit várni az új autókra?

Az autóipar helyzete a háború és a Covid árnyékában

Aki az elmúlt hónapokban gondolkodott autóvásárláson, valószínűleg szívta a fogát a stabilan felfelé kúszó árak láttán. Manapság nem ritka, hogy egy használt gépjármű ára nem csökken az idő előrehaladtával, hanem éppen hogy nő. Az új autókra pedig rengeteget kell várni, arról nem is beszélve, hogy az árak itt is jelentősen emelkedtek. Mi az oka ennek a példátlan áremelkedésnek? Cikkünkben összefoglaljuk az autóipar mostani krízise mögött álló legfontosabb tényezőket.

Az autóipar helyzete a koronavírus előtt

A világjárvány előttig az európai autóiparra egyfajta sztárszektorként tekintettek. A kontinens GDP-jének nagyságrendileg 10%-át a szegmensnek köszönhette, és húzómárkái világszinten is a legkeresettebb exportcikkek közé tartoztak. 2019-ben, az utolsó „békebeli” évben mintegy 14,1 millió új autó gördült le a gyártósorokról. Az EU-országok közül a németek profitáltak talán a legtöbbet az autóiparból, de a franciákat, illetve a fejlettebb országokat kiszolgáló „összeszerelőüzemeket”, például minket, magyarokat, vagy a szlovákokat sem kellett félteni.

A gépjárművek iránti nagy és egyre bővülő kereslet, az iparágba ömlő K+F eurómilliárdok és az új technológiai megoldások, illetve gépjárműtípusok egy dinamikus, fényes jövő előtt álló szegmens képét vetítették elő. Aztán beütött a krach.

A koronavírus gólt lőtt az autóiparnak

Bekopogtat a koronavírus

Ebben a helyzetben érkezett meg a modern idők legnagyobb pandémiája a spanyolnátha óta, a COVID-19 járvány. Az országok sorra bezárkóztak, hazaküldték az embereket a gyárakból, és lezárták a határokat, vagy fokozott ellenőrző intézkedéseket vezettek be.

Nem nehéz belátni, hogy amíg egy IT-szektorban utazó multi, pl. a Microsoft a tevékenységének lényegében 100%-át át tudta szervezni az otthoni munkavégézésre, a gyárakhoz kötött termelés nem volt ilyen jó helyzetben. Akármilyen hasznos is a Zoom és a Teams, egy kuplungot nem lehet egy online meeting formájában összerakni. A koronavírus-járvány tehát bevitte az első pofont az autógyártóknak. Aztán jött a többi is.

Egy nem várt mumus: a chiphiány

A koronavírusra egyértelműen nem volt felkészülve az emberiség. A világjárvány rengeteg olyan társadalmi és gazdasági problémát hozott magával, amelyet nem láttunk előre, és amelyet nem tudtunk megfelelően lereagálni. Erre az egyik legjobb példa a chiphiány, amely a második nagy pofont mérte az autóiparra.

A második pontot a chiphiány vitte be

A chiphiány körüljárásához néhány alapvető ténnyel érdemes kezdeni. A mai modern, kapitalista világgazdaság globális ellátási láncokra épül. Az országok eltérő ásványkincsei és munkaerőpiaci helyzete miatt a legtöbb gyártónak megéri több országban, illetve akár kontinensen gyártani termékeit, mert még a szállítási költségekkel együtt is olcsóbban jön ki, mintha mindent házon belül oldana meg.

Ehhez hozzá kell venni, hogy rengeteg, a modern iparágakban létfontosságú alapanyag, például az autók akkumulátorában felhasznált lítium a világ legnagyobb részében nem található meg, így mindenki rászorul az importra. Ez a gazdasági modell „békeidőkben” mindennél költséghatékonyabb, a rendszert ért diszruptív hatások viszont nagyon könnyen fennakadásokat okoznak.

Ilyen volt a kereskedelem lezárások miatti akadozása, majd a notórius chiphiány is. A chipek ma már lényegében minden modern elektrotechnikai eszköz előállításához szükségesek. Ezek az apró integrált áramkörök az autókban is számos funkciót ellátnak az ABS-től az ESP-n át a klímaszabályozásig és a szórakoztató-tájékoztató berendezésig. Microchip nélkül a mai világban nincs autó.

A gond az, hogy az autógyártók a többi elektronikai eszköz (telefonok, laptopok stb.) gyártójával versenyeznek a chipekért. Ez utóbbi eszközök gyártása a Covid és a home office elterjedése miatt megnőtt a kereslet, emellett további problémák sújtották a gyártókat. Többek között:

  • a  világjárvány miatt számos microchipeket gyártó üzemet lezártak,
  • 2020 őszén az amerikai kereskedelmi minisztérium korlátozásokat vezetett be az SMIC-vel, Kína legnagyobb chipgyártójával szemben, így az amerikai cégeknek más beszállítók után kellet nézni, túlterhelve azok kapacitásait,
  • 2021 márciusában kigyulladt egy japán gyár, amely az autóipar igényeinek mintegy 30%-át elégítette ki, illetve
  • a világ egyik legnagyobb chipgyártóját, Tajvant 2021-ben komoly szárazság sújtotta, ami azért jelentett problémát, mert a chipgyártó üzemeknek rengeteg vízre van szükségük.

Ehhez hozzájött a bizalom csökkenése is, mindenki „be akart spájzolni” chipből, ami tovább növelte a keresletet és a várakozási időket.

A Covid és a chiphiány jelentősen megemelte a gépjárművek árát, illetve egy olyan helyzetet eredményezett, hogy sokat kellett várni az új gépjárművekre.

Az orosz-ukrán háború hatásai

Cseppet sem volt rózsás a helyzet az orosz-ukrán háború kitörésekor, a háború pedig szintén óriásit belerúgott a már egy ideje földön fekvő autóiparba. Milyen problémákat hozott létre az orosz-ukrán konfliktus?

  • Rengeteg oroszországi, illetve ukrajnai gyár, amely az európai cégek beszállítója volt, kiesett a termelésből. Ilyen például a német Leoni AG kábelgyártó cél két ukrán üzeme.
  • Jelentős részben kiestek az oroszországi összeszerelőüzemek. Csak egy példaként: BMW tavaly például 12 000 autót szerelt össze Kalinyingrádban.
  • Az orosz piac kiesése szintén nagy érvágást jelent az európai gyártóknak, főleg a Renault-csoportnak.
  • Oroszország és Ukrajna fontos nyersanyagexportőrök is, az oroszok nikkelt, az ukránok neongázt, a chipgyártás egyik alapanyagát exportálták nagy mennyiségben.

Látszik, hogy mindezen problémák tovább nehezítették az autógyártók helyzetét. Rengeteg üzem leállt, és tovább emelkedett az autók ára, illetve az új autók várakozási ideje. A koronavírus, a chiphiány és az orosz-ukrán háború együttesen az európai autóipar legdurvább kríziséhez vezetett, amely az autók árainak sohasem tapasztalt emelkedését, munkahelyek megszűnését és a cégek bevételeinek drasztikus csökkenését hozta magával. Jelenleg nem látszik, mire javulhatna a helyzet, de elemzők szerint két-három évre minimum szüksége lesz a szektornak a talpra álláshoz.

schiller.hu