Ránk köszöntött a kátyúszezon
Belefuthatunk egy kátyúba az autópályáktól a lakótelepek kisforgalmú utcájáig bárhol.
Vannak olyan forgalmi helyzetek, amikor nem tudjuk kikerülni az aszfaltba mélyedt lyukat, ilyenkor aztán csak fohászkodhatunk, hogy ne legyen nagy a kár, miközben nagyot zökken a kocsi, és rendszerint nemcsak az abroncs durran ki, hanem károsodik a könnyűfém felni is.
Miután megtörtént a baj, fontos az eset alapos dokumentálása – többek között fotókkal. A baleset körülményeinek pontos leírása és helyszíni jegyzőkönyveztetése ugyanolyan lényeges, mint karambol esetén. Nem árt, ha van egy a tanú is, és a későbbi kárigény-érvényesítés reményében legbiztosabb, ha rendőrt hívunk: a rendőrségi jegyzőkönyv hitelessége nem vonható kétségbe.
Azt is dokumentálni kell, ha az adott útvonalon az út kezelője nem rakott ki az úthibákra figyelmeztető táblát. Ha viszont a kátyút ideiglenes eszközökkel jelölik, akkor az autósé a felelősség.
A kárigényt az útkezelőhöz kell eljuttatni. Magyarországon nem egységes a közútkezelő hálózat, gyakran egy adott városon belül is változik, ki a felelős a keletkezett károkért. A Magyar Közút Nonprofit Kft. felel a legtöbb hazai autópályáért, a településeket összekötő fő- és mellékutakért, valamint egyes településeken átvezető útszakaszokért is. A települések határain belül eső utak jelentős részét a helyi önkormányzat kezeli, a fővárosban pedig a fő és tömegközlekedési útvonalakért a Budapest Közút Zrt., a többi útért pedig a kerületi önkormányzatok felelnek.
Újabb évjáratú autók esetén különösen fontos, ha a kocsinak van CASCO biztosítása, vagy a kötelező biztosítás mellé köthető, a kátyúkárra vonatkozó kiegészítő biztosítása. A biztosítói kárrendezés esetén is fontos az esemény dokumentálása. Kár esetén a biztosító segítséget nyújt a kárhelyszín szerint illetékes útkezelő azonosításában, és rendszerint vállalja, hogy a bejelentési kötelezettségét és a hozzá beérkező bejelentéseket határidőre továbbítja a kárhelyszín szerint illetékes útkezelőnek.
dasblog
