A Lambretta sztori (2.)
A gyár elindul
Az elmúlt héten megismerkedtünk a „nagy emberkével”, a Lambretta atyjával. Sorozatunk második részében pedig bepillantunk az Innocenti létesítménybe.
Mint azt az előző cikkben olvashattuk, Innocenti egy igazi vállalkozó szellemű férfi volt. Ráérzett arra, hogy az építkezésben szükség van újításokra, hiszen akkoriban egyáltalán nem biztonságos léceket használtak állványként. Az „Innocenti csövek” azonban technológiát igényelt, így 1922-ben Ferdinando Innocenti Rómába költözött, hogy elkezdje tanulmányozni az acélcsövek tulajdonságait és felhasználását. Az üzleti érzékének és bátorságának köszönhetően az Innocenti féle forradalmi újítás nagyon gyorsan elterjedt az egész világon – eddig ugyanis az acélcsöveket kizárólag folyadék és gáz elvezetésére használták. 1931-ben Ferdinando Milánóba utazott, hogy lerakja egy új gyár alapjait a Lambrate folyó partja mellé.
Két évre rá 1933-ban a híres Milánói Vásáron az emberek egy furcsa szerkezetre lehettek figyelmesek. Egy gigantikus antennacső emelkedik minden más épület fölé – amit Innocenti gyártott. Egy évre rá Brüsszelben egy hatalmas torony – szintén Innocentitől – magaslik, amit 10 km messziről is lehet látni. Mindebből kitűnik a megbízhtósága a szerkezetnek, ami később a Lambretta motort is jellemezi.
És végül egy érdekesség az 1934-es Innocenti katalógusból:
Locsolás mesterségesen
„A stadionokban, teniszpályákon, parkokban, kertekben stb… a mesterséges locsolás ma már elengedhetetlen. […] Majdnem az összes olasz stadionban a mi berendezésünk működik…” – Nem is volt csoda, hiszen idáig már körülbelül 10.000 tonna csövet gyártottak, amiből nagyjából 18.000 locsoló készült.
