A Lambretta sztori (4.)
1945 júniusát írjuk. Az élet elkezdett visszaállni a régi kerékvágásba. A jövő reménnyel, de bizonytalansággal volt tele. Mint korábban olvastuk, az Innocenti gyárat lebombázták. A német megszállás nagyon levitte a termelést, a Szövetségesek megszállása volt a kegyelemdöfés. A háború miatti átalakítások feleslegessé váltak, hiszen békeidők jöttek, ahol már nincs szükség fegyverekre – amiket a világháború alatt gyártottak itt. Nem sok jót ígért a gyár jövője, hiszen a legnehezebb időszakát élte a pusztulás – talán ez a legjobb szó a jellemzésre – miatt.
A vezetőség azonban a helyén volt. Az igazgató tervekkel állt elő, amelyek megalapozták a további előmeneteleket. A tervek beváltak és lassan-lassan kialakult a körülbelül másfél millió négyzetméteres terület berendezése a legmodernebb felszerelésekkel. Az új Innocenti gyár fő profilja három részből állt: motor részleg, gépészeti részleg, és kohászati részlegből.
A tervezők munka közben
