A legenda, amely büntetésből született
A Lexus LX szériát a világ legkifinomultabb luxusterepjárói között tartja számon a világ. Kevesen tudják, hogy létezését nem hosszas piackutatásnak és tervezésnek, hanem a kegyetlen kereskedelmi csatározásoknak köszönheti.
A kilencvenes évekre a japán autógyártók meghódították az Egyesült Államokat. Nemcsak a vevők szívét, de a teljes amerikai autóipart is – a honi márkáknak nem sok esélye volt a jobb minőséget és modernebb technológiákat kínáló, a költséges szállítás ellenére is kedvezőbb áron kínált típusokkal szemben. A helyi autógyártók levegőért kapkodtak, és Washington fokozódó aggodalommal szemlélte a félkontinensnyi ország legnagyobb munkaadóinak haláltusáját.
„Úgy döntöttünk, meghúzzuk itt a vonalat, vagy bedobjuk a törülközőt Japán ellen” – mondta a kormány egyik vezető kereskedelmi tanácsadója, amikor bejelentették, hogy 1995. május 20-án hajnali 0 óra egy perckor százszázalékos védővámot vetnek ki 13 japán luxusautóra. A kormányzat ügyelt arra, hogy kizárólag Japánban gyártott, magas árfekvésű járműveket sújtson a büntetővám, ezzel minimalizálva az intézkedés hatását az amerikai középosztályra.
A 13 luxusmodell együttesen 5,9 milliárd dolláros éves forgalmat képviselt, így nem csoda, hogy az érintett márkák főhadiszállásán pánikhangulat alakult ki. A Toyotánál azonban kiskaput találtak a rendeletben: a százszázalékos vám csak személyautókra vonatkozott, egyéb kategóriákra – például terepjárókra – nem. Azonnal munkához láttak, és rekordidőn belül elkészültek a megoldással.
A Lexus LX450 már 1995 novemberében, alig fél évvel az ominózus hadüzenet után készen volt. Az autó műszakilag nem volt más, mint egy kényelmesebbre hangolt futóművű, jobb hangszigetelésű, igényes belső kialakítású, luxusfelszereltségű Toyota Land Cruiser 80, a vevők mégis megőrültek érte. Finom bőrbe burkolt karosszékek, hatlemezes CD-váltó (ha van még, aki emlékezik ezekre), motoros mozgatású napfénytető és fabetétek ejtették ámulatba az érdeklődőket; a soros hathengeres benzinmotor 217 lóereje és 373 Nm nyomatéka négyfokozatú automata sebességváltón át jutott el a négy hajtott kerékhez. Az első évben a tervezett négyezer helyett ötezer darabot adtak el belőle, 1997-ben már közel tízezer vevő döntött a verhetetlen terepalkalmasságot fényűző köntösbe burkoló, a J. D. Power felmérésének tanúsága szerint kategóriájának legmegbízhatóbb példányaként debütáló modell mellett.
Akárhogy is, a Lexus LX450 kényszerből született, és ezzel a Lexus is tisztában volt, ezért gyakorlatilag azonnal belefogott a második széria fejlesztésébe. Az LX470 nagyobb, erősebb motorral, független első felfüggesztéssel, valamint két forradalmi újdonsággal, a szabályozható hasmagassággal és a kerekenként variálható, adaptív lengéscsillapítással teremtett precedenst a piacon. Fényre elsötétedő külső visszapillantó tükrök, szmogdetektoros klímaberendezés, DVD-alapú navigációs rendszer szerepelt az opciók között, a Lexus korabeli jellegzetessége, a dupla fényszóró pedig végre hangosan hirdette, hogy valódi luxusautóról van szó.
A következő tíz évben a 4.7 literes, immár V8-as motor teljesítményét 230-ról 275 lóerőre emelték, megjelentek a fedélzeten a függöny- és oldallégzsákok, a Mark Levinson 11 hangszórós audiorendszert fejlesztett az autóhoz, amely a head-up kijelző és a változó áttételű kormánymű mellett a világon elsőként aktív infravörös éjjellátó rendszert is kapott. A felszereltségnél csak a szakmai díjak és elismerések listája volt lenyűgözőbb, az LX470 gyártási minősége, értéktartása, megbízhatósága és multimédiás rendszere minden versenytársáét felülmúlta.
Mindez rendkívül magasra tette a mércét a 2007-ben érkező harmadik széria számára, a fejlesztők azonban elvégezték a házi feladatukat. A Land Cruiser megfelelő típusát megelőzve került piacra az autó, így elméletileg a Toyota örökölte meg a Lexus technológiáját, és nem fordítva, ami presztízs szempontjából mindkét típusnak jót tett (noha a valóságban a két modell fejlesztése természetesen párhuzamosan zajlott).
Az autó modern gyártási módszerekkel, fejlett acélokból készült, első futóművét kettős keresztlengőkaros konstrukcióra cserélték, mind a négy keréknél légrugók nyelik el az ütéseket, a kényelmi és biztonsági szerelvényeket pedig elegánsan a márka vadonatúj zászlóshajójából, az LS460 szedánból emelték át. Adaptív tempomat, kanyarfényszóró, egzotikus nemesfa-dekorációk, körkörös kamerarendszer tette élménnyé az utazást, bár az igazi örömöt közel-keleti vevőinek tartogatta a Lexus, ahol az 5.7 literes V8-ast (371, majd 383 LE) kompresszorral erősített, 450 lóerős kivitelben is kínálták. A paletta másik végén 4.5 literes, 268 lóerős dízelmotor szolgálta ki a legmagasabb szintű fényűzés mellett nyomatékra és (viszonylagos) takarékosságra szomjazó ügyfeleket.
A típus idén kezdte 11. évét, és a folyamatos modellfrissítéseknek köszönhetően – legutóbb 2015-ben esett át teljes körű, mélyreható ráncfelvarráson – ma is olyan frissnek hat, mint piacra lépésekor. Ennek ellenére aligha számolhatunk a Toyota Centuryhez hasonló, húsz-harminc éves modellciklusokkal, és mivel a személyautó alapú crossoverek népszerűsége ellenére a világ számos részén erős a kereslet a masszív 4×4-es luxusterepjárókra, bizonyosra vehető, hogy lesz még negyedik generációs óriása a Lexusnak. Egy LX500h típusjelzésű kivitelnek alighanem Európában is örülnénk…
Az LX kalandos történetének a végére slusszpoén kívánkozik: az 1995-ös csatározás, amelynek létezését közvetlenül köszönhette a modell, végül kézfogással ért véget, az Egyesült Államok nem vezette be az extrém vámtarifát. Ki tudja, mi történt volna, ha a Lexus vezérkara alszik egyet az ijedtségre, és nem lát azonnal munkához – ma talán szegényebbek lennék egy autótörténeti legendával.
Fotók: Lexus
