A Mercedes hűtőrács fejlődése (1.)
– A krómozott szélű hűtőborítástól az avantgárd dizájn műtárgyakig és érzékelőagyakig
Hogyan változott a Mercedes-Benz hűtőrács márkameghatározó szerepe az idők során
Az 1900-as év áttörést jelentett az autógyártás korai napjaiban. Ez volt az első alkalom, hogy Wilhelm Maybach a találmányát, a méhsejt-hűtőt szerelte fel a Mercedes 35 LE-re. A szabadalmaztatott kialakítás végleg megoldotta a belső égésű motor hűtésének problémáját, és nem csak erősebb, de megbízhatóbb járművek gyártását is lehetővé tette. Mivel a hűtő elöl és középen állt a járművön, azonnali hatással volt a márka imázsára. Új korszak kezdődött. A versenyzők rohantak utánozni – a függőleges radiátoros előlap bevett gyakorlat volt világszerte egészen az 1930-as évekig. Most, több mint 120 évvel később újra itt vagyunk. Az akkumulátoros elektromos Mercedes-EQ járművek a háromágú csillaggal új, jellegzetes arcot kölcsönöznek a márkának – a Black Panel hűtőrács zökkenőmentesen ötvöződik a fényszórókkal, miközben technológiai központként funkcionál.
„Az elektromos mobilitásra és az autonóm vezetésre való nagy horderejű technológiai átállás teljesen új lehetőségeket kínál számunkra a külső megjelenés terén. A klasszikus hűtőrács elveszti eredeti funkcióját, és avantgárd dizájn műalkotássá és technológiai központtá alakul. Az EQ modelljeink Black Panel hűtőrácsa mérföldkövet jelent e tekintetben, és megmutatja, hogy a Mercedes-Benz hogyan viszi át hűtőrácsának dizájnját a teljesen elektromos jövőbe” – mondja Robert Lesnick, a Mercedes-Benz AG külső tervezési részlegének vezetője.
A csövek, amelyek a siker irányába vitték az autót
A motor hűtése volt az egyik legnagyobb kihívás az autó korai időszakában. Szükség volt egy hatékony, zárt körben működő hűtőrendszerre. Az egyik első megoldás a Maybach által 1897-ben feltalált csöves radiátor volt. Ez egy keskeny víztartályból állt, nyitott végű csövekkel elöl-hátul, amelyen keresztül áramlott a levegő az autó haladása közben. A főtengely által hajtott ventilátor azt jelentette, hogy a hűtőrendszer akkor is működni fog, ha a motor alapjáraton járt. A cső alakú hűtő volt az, amely erősebb motorokat tett lehetővé.
A nagy áttörést 1900-ban hozta meg a Mercedes 35 PS méhsejt alakú hűtője. Több mint 8000 kis csőből állt, amelyek négyzetes keresztmetszete körülbelül hat milliméter oldalanként. A négyzet alakú csövek nagyobb homlokfelülete és nagyobb légáramlása lényegesen nagyobb hűtőteljesítményt biztosított. Összeforrasztva egy újfajta négyszögletes radiátort hoztak létre integrált tartállyal. A hűtő mögött található ventilátor javította a hőmérséklet szabályozását lassabb úton. Az első Mercedes 35 lóerős motorjához mindössze kilenc liter vízre volt szüksége a korábbi 18 liter helyett. Egy évvel és egy sor fejlesztéssel később ez mindössze hét literre csökkent.
A Mercedes hűtőrács tervezési etalon
A Mercedes 35 PS dizájnja erős, függőleges hűtőrácsával tartós hatással volt az autóiparra. Az 1930-as évek feléig gyakorlatilag minden sorozatgyártású autó hasonló radiátorral rendelkezett – kis eltérésekkel a lapos és a hegyes között. A középen jellegzetes függőleges hajtású hűtőrács 1911-ben jelent meg, és valamivel nagyobb hűtőfelületet tett lehetővé. Mivel azonban bonyolultabb volt az előállítása, nagyrészt az erős motorral rendelkező járművek számára tartották fenn.
Az autóipar történetének első 40 évében a hűtőnek pusztán gyakorlati funkciója volt. Az autógyártók kezdetben nem tekintették a márka megkülönböztető jegyének. Az egyedi tervezés nagyrészt a karosszériaépítők kreatív kezében volt, akik a radiátor formájával is szerettek kísérletezni – a fényűző ívektől a repülés által ihletett áramvonalas kialakításokig.
A hűtőrács védőburkolatként
A nagy változás 1931-ben következett be a Mercedes-Benz 170 (Typ W 15) megjelenésével. A radiátort először a rács mögé szerelték fel védelem céljából. Az új alkatrész a motorháztető része volt, és óriási gonddal tervezték. Az elegáns, lekerekített, téglalap alakú forma magára a radiátorra épült. Mindemellett széles krómkerettel is bővült, amely a minőség és az időtlen elegancia üzenetét közvetítette. A Mercedes sztárja nem egyszer, hanem kétszer is feltűnt az innovatív hűtőborításon – kitűzőként és méltó díszként is. A finom méhsejtmintának funkcionális és esztétikai szerepe is volt. Megvédte magát a radiátort a szennyeződéstől és a kövektől. A szennyezett hűtőbordák kevésbé hatékonyan hűtöttek, mint a tiszta bordák, míg a kövek ütése károkat okozhat, ami a motor túlmelegedéséhez vezethet.
Az 1937-es Mercedes-Benz 170 V hűtőrácsa megőrizte ugyanazt az alapvető függőleges, karcsú formát. Azonban enyhén hátrafelé dőlt, és befelé keskenyedett az alja felé. Ez sokkal erősebb vizuális üzenetet küldött az új limuzin dinamikus teljesítményéről. A radiátor enyhén hegyes formája finoman fokozta ezt a hatást. A részletekre való odafigyelés a finom borításon és a krómozott keresztmerevítőkön is megnyilvánult, amelyek vizuálisan precíz részekre osztották a felületet.
Krómozott hűtőrács – óvatos fejlesztés az aerodinamika jegyében
A krómozott hűtőrács később a márka egyik legismertebb tulajdonsága lett. A Mercedes-Benz tervezői óvatosan lépkednek, és csak nagyon fokozatosan alakították át az általános formát egészen az 1960-as évekig. Aztán a Mercedes-Benz hűtőrács szélessége nőtt és magassága csökkent. A szélességre való összpontosítás több erőt és jelenlétet közvetített. Ez azonban a motorháztető leengedésének tendenciájának függvénye is volt az aerodinamika és ezáltal a hatékonyság javítása érdekében. Az olyan vizuálisan megkülönböztető jelek gondos fejlesztése, mint a hűtőrács, megerősítette a Mercedes-Benz közúti ismertségét, és ezáltal a márka imázsát az egész világon. A króm rács kialakítása a mai napig folyamatosan nyúlik és fejlődik.
Folyt. köv.!
