A Peugeot 806 Runabout már 1977-ben új vizekre evezett
Az ezredfordulóhoz közeledve a Peugeot formatervezői úgy érezték, megfojtja kreativitásukat a kategóriák túlszabályozottsága. Gondoltak hát egy nagyon-nagyon merészet, és megalkották az autót, amihez fogható máig nem született soha egyetlen gyártónál sem: egyszerre volt kabrió, pickup és buszlimuzin – és egy kicsit luxusjacht is.
A Peugeot 1997-ben két látványos tanulmányautót is bemutatott – mindkettőt hajózási tematikával. Az egyik Nautilusról, Nemo kapitány tengeralattjárójáról (azt pedig a látványos csigáspolipról) kapta a nevét, a másikat pedig úgy hívták, Runabout, ami a könnyű motorhajók általános elnevezése az angolszász terminológiában. Azok, akik Verne Gyula hagyatékát keresték a Pininfarina által tervezett luxuslimuzinban, csalódniuk kellett – ma már nem is nagyon emlékszünk rá, hiszen a két évvel később bemutatott Peugeot 607-es nagyautó egészen más formai irányt vett. Annál emlékezetesebb a 806 Runabout, amely különleges hangulatával még most, több mint két évtizeddel később is izgalomba hozza az autózás (és a hajózás) szerelmeseit.
Induljunk el a nagyon is prózai gyökerektől. A Peugeot 1994-ben mutatta be előzmények nélküli buszlimuzinját, a 806-ost. A hatalmas családi jármű magáért beszélt: a széles oldalsó tolóajtók, a műszerfalra emelt sebességváltó kar, az ajtó mellé költöztetett kézifék, valamint a kiemelhető, átrendezhető, forgatható ülések könnyen kihasználható, praktikus, kivételesen tágas járművé tették. Ezt nagyra értékelték a vevők, a Peugeot azonban úgy érezte, az érvrendszerből hiányzik még valami: a 806 sokoldalú, tágas és kétségtelenül kényelmes – de hol marad a méltatásból a felszabadultság, a franciás joie de vivre, amiről a hatalmas ablakokon beáradó napfény és a bőségesen méretezett ülések gondoskodtak.
Ha pedig már életmódról beszélünk, akkor legyen annyira örömteli, és annyira francia, amennyire csak lehet. Innen már csak egy gondolati szökkenés volt a Riviéra, onnan pedig ugrani sem kellett a fényűzés, a gondtalanság, a jólét csúcsát képviselő jachtokig.
A kötelező stíluselemeket nem volt nehéz összeválogatni: teakfa burkolatok, nemesacél szerelvények, hófehér felületek és tengerkék kárpitozás nélkül nem jacht a jacht. Ezekből bőségesen jutott a 806 Runabout fedélzetére.
A tervezők a megfelelő arányokra is ügyeltek. Az eredetileg három üléssoros karosszéria arányai egyszerűvé tették az előretolt kormányállás kialakítását. A klasszikus tetőoszlopokat nélkülöző, szemellenzőként körbefutó szélvédő ugyanannyira védte az utasokat a széltől és a csapadéktól, mint amennyire közel engedte egymáshoz az embert és a természetet – végtére is az arcunkba csapódó vízpermet nélkül steril öröm csupán a hajózás élménye.
A buszlimuzinok persze sokoldalú járművek, ezért egy életmód-tanulmány sem lehetett egysíkú. Az övvonal magasságában húzódó nemesfa dekk alatt hatalmas csomagtartó rejtőzött, amelyet a kétszárnyú ajtóként nyitható hátfalon vagy az első ülések irányából, egy szintén kétszárnyú tolóajtón keresztül lehetett megközelíteni és -pakolni. Elfért itt búvárfelszerelés, piknikkosár, kötélzet és a tengerparti nyaralás más tartozékai.
Ha a csomagokat kirakták, jöhetett a Runabout következő trükkje: a dekk gombnyomásra a padló szintjébe süllyedt. Ilyenkor az első ülések mögött két szükségülést lehetett kihajtogatni. A deszkázaton napozóágyakat helyezhettünk el, vagy itt tárolhattuk az autóhoz tervezett, szokatlan kisméretű személyes vízi járművet (akkoriban még kevesen ismerték a jetski kifejezést). A hőségben megszomjazik az ember, de sebaj: az első oldalajtókban (a hátsókat befalazták) kezdetleges, de funkcionális bárszekrényt rendeztek be. Elered az eső? Semmi baj, a belső tér fölé vászontető emelhető.
A vezetői környezet szintén a hajók világát idézte, a kötélzettel burkolt kormánykeréktől kezdve az automata sebességváltó előválasztó karjáig, amelyet a jachtok gázkarját idéző hosszú, krómozott szerelvényként képzeltek el. Alatta csörlőt helyeztek el, amivel az imént említett kishajót lehet a fedélzetre húzni – ha sokáig vizsgálnánk, nyilván találnánk még tengeri utalást a részletekben.
A Peugeot 806 Runabout nem csak lenyűgöző statikus tanulmány, hanem járóképes is volt; legalábbis a tanulmányautó korabeli bemutató filmjében saját erejéből közlekedett. A buszlimuzin nyomatékos és takarékos dízelmotorja helyett a Peugeot 3,0 literes V6-os benzinmotorját szerelték a többcélú járműbe, ám a megnövekedett tömeg és az átalakítások nyomán óhatatlanul megváltozott szerkezeti szilárdság miatt aligha aknázhatták ki a nagy benzinmotor adottságait. Voltaképp ez sem számított, hiszen a Peugeot-nak esze ágában sem volt gyártásba venni az autót, annak egyetlen példánya a márka franciaországi múzeumában csodálható meg.
A 806 Runabout örökre tanulmány maradt, mégsem volt hiábavaló az a rengeteg kreatív munkaóra, amit megalkotására fordítottak. Amikor ugyanis évekkel később megjelent a Peugeot 807, a stílusteremtő buszlimuzin utódmodellje, annak számos részlete visszavezethető volt a Runabout tanulmányra. Az erősen döntött szélvédőtől a fényszórókon és az alattuk elhelyezett, kiegészítő fényforrásokon át egészen a hátsó, mandulaforma lámpatestekig – igaz, a szériamodellen függőlegesen helyezkedtek el, nem vízszintesen, ám ez részletkérdés csupán.
A 806 Runabout ezzel együtt is a márka és az autózás történetének egyik legextravagánsabb, a valósághoz a legkevésbé ragaszkodó tanulmányautója. Méltó utóda a Peugeot legelső koncepciójárművének, amelyet 1925-ben mutattak be. A vállalat hajózási részlegét, a Peugeot Nauticát népszerűsítő jármű ugyanúgy hajót mintázott, mint hét évtizeddel későbbi utóda, és ahhoz hasonlóan ez sem volt képes hajóként közlekedni, a kezdet kezdetén egyértelművé tette ellenben, hogy a Peugeot kreativitását és képzelőerejét nehéz – és tulajdonképpen felesleges is – korlátok közé szorítani.
Illusztrációk: Peugeot
