A veteránautók első számú celeb szakértője, Jay Leno nagy jövőt jósol a Toyota Prius első generációjának. Szerinte minden adottsága megvan ahhoz, hogy ne szimplán egy öreg autóként, hanem egy korszak mementójaként tekintsenek rá.
Amikor a Toyota 1997-ben a japán piacon bevezette, majd 2000-től globálisan is forgalmazni kezdte a Priust, a vállalat legfelső vezetésén és néhány felelős beosztású mérnökön kívül alighanem kevesen hittek abban, hogy nem egy érdekes kísérlet, hanem az automobilizmus új korszakának hírnöke áll előttük. Még akkor sem, ha egy korabeli interjúból kiderült, a névválasztással (Prius latinul annyit tesz: előbb) pontosan erre, egy új vérvonal indítására kívántak célozni. Ma, bő húsz évvel és több mint tízmillió eladott Toyota hibriddel később fenntartások nélkül kijelenthetjük, hogy az idő őket igazolta.
A legelső Prius igazi korszakalkotó járműnek bizonyult, és a műfajteremtő autók sorsa, hogy úttörőként emlékezzünk rájuk. Ennek azonban csak részben van köze az előremutató műszaki tartalomhoz; legalább olyan fontos a személyes kötődés, állítja egy közelmúltban megjelent interjúban a világ első számú veteránautós híressége, az egykori televíziós műsorvezető és humorista Jay Leno, akinek privát gyűjteménye mintegy 150 különleges járműből áll.
„A gyűjtők azokat az autókat keresik, amelyek fiatalkori élményeket idéznek fel bennük. Amiben felnőttek, amit fiatal felnőttként használtak. Amiben fagyizni vitte őket apu, amiben bálba vitték a szerelmüket. Az emlékek legalább olyan fontosak, mint az autó maga” – magyarázta a Business Insider újságírójának Jay Leno. Mivel a négy éven át forgalmazott modellből Észak-Amerikában több mint 14-szer (!) annyit adtak el, mint Európában (67 ezer vs 4700 darab), mifelénk valószínűleg kevesebben fognak elérzékenyülni egy jól karban tartott XW10 (ez volt az első széria kódneve) láttán. Ettől függetlenül Európában is a figyelem középpontjába kerülhet a modell, mint minden Toyota hibrid – sőt, minden hibrid – őse.
„Ránéznek az emberek a Priusra, és azt mondják: no lám, milyen egyszerű a mostani, modern utódokhoz képest!” – kínált egy másik lehetséges kötődési pontot Jay Leno. Az első generációs modell egyszerű vonalaival, kompakt méretével (az exportpiacokra szánt NWH11 típus alig volt hosszabb 4,3 méternél) és sallangmentes belső terével egy könnyen értelmezhető, egyszerűen szerethető, nem túlbonyolított négykerekű volt. Az már más kérdés, hogy szerény lemezei alatt annak idején űrtechnológiának számító technika dolgozott, az ezredforduló táján mesésen alacsonynak számító 120 g/km-re tornázva le a modell átlagos CO2-kibocsátását.
Nosztalgikus és békebeli, persze – de mi a helyzet a megbízhatósággal? Ahogy a brit Motoring Research szaklap tavalyi tesztjében is megírták, az első széria maga volt a tartósság mintapéldánya. Több példánya is gond nélkül teljesített félmillió kilométert, a hajtásláncra kínált nyolcéves garancia mellett pedig a Toyota felárért 11 évre (!) garantálta az akkumulátorcsomag hibátlan működését. Ehhez hozzávéve a négy személynek kényelmes utasteret, a könnyű vezethetőséget és a minimális üzemanyagköltségeket, nemcsak vasárnapi parádés kocsiként, hanem mindennapi használatra is teljesen alkalmasnak tűnik az első generációs, maholnap nagykorú Prius.
Fotók: Toyota, Mattel