Hazai pályán győzött kemény német konkurensei ellen a Lexus GS F
Az egyik legjelentősebb német autós szakfolyóirat tesztjén a germán autóipar legnagyobb ászai ellen kellett helyt állnia a Lexus legsportosabb és legizmosabb szedánjának. A GS F újrarendezte az erőviszonyokat.
Van az európai autópiacon egy remek össznépi játék, úgy hívják: „Ki gyártja a legkiválóbb luxussportautót?” Csak a legjobbak vehetnek részt, magas a nevezési díj, a szabálykönyvet pedig egészen a közelmúltig kizárólag németül adták ki, hiszen a BMW, az Audi, a Mercedes és (a Panamera megjelenése óta) a Porsche mellett nem sokan rúghattak labdába – az európai vásárlók (és pláne a szakújságírók) ízlését bizony nem könnyű idegenlégiósnak eltalálnia.
A dolgok azonban változnak, és az egyik legnagyobb német szakfolyóirat, az Auto Motor und Sport kiadványcsaládjába tartozó Sport Auto összehasonlító tesztjén bekövetkezett az elképzelhetetlen: az Audi S6, a BMW M550i és a Porsche Panamera 4S alul maradt a Lexus GS F-fel szemben.
Az első csapást motorjával mérte a német különítményre a japán autópálya-harcos (szó szerinti idézetek következnek):
„A Lexus […] a kvartett legerősebbje […], hengerekből annyit tud felmutatni, mint az Audi és a BMW, de a lóerők mellett hengerűrtartalomban és legnagyobb fordulatszámban is üti a többit. A bajorok 462, illetve 450 lóerővel a második és a harmadik helyre jók, a 440 lovas Panamera 4S pedig csak hathengeres. […] az ötliteres V8-as szívómotor mindenen túltesz. Alacsony fordulaton kismackósan gügyög, dörmög, és selymesen hozzád dörgölőzik, aztán ahogy nő a fordulat, egyre medvésebb a hangja, mígnem 3500-as fordulat fölött, hatalmas fogait csattogtatva, nyálat és taknyot a pofánkba köpve üvölt úgy, hogy majd’ leszakad a fülünk.”
Ám mit ér a nyers erő, és hozzá a brutális hanghatás, ha nem követi utasításainkat az autó – vagy ellenkezőleg, nem képes kényelmes suhanásra, ha elegünk van a száguldásból? A Lexus ezen a téren is legyőzhetetlennek bizonyult:
„Óvatos, nagypapás limuzinnak is elmegy, puha párnái kényelmesek, a V8-as érzékien duruzsol, felfüggesztése elnyeli az úthibákat. Ám, ha kirántjuk a komfortzónából, és odacsapunk a lovak közé, hamar kitapinthatók megfeszülten domborodó izmai a lágy bunda alatt. A három fokozatban állítható, nyomatékvektor szabályozású differenciálmű fonákból akkorát lekever, hogy szem nem marad szárazon. A váltás esedékességére sípszó figyelmeztet, és a hátsókerék-meghajtásnak hála, semmi trükk nem kell ahhoz, hogy a fenekünk megelőzze az orrunkat, csak a megfelelő kéz- és lábmozgás.”
Hiába kiválóak a maguk nemében a német ellenfelek, az újságírók mindben találtak kivetnivalót. A konklúzió talán még őket is meglepte:
„[…] a hősünk ezúttal nem más, mint a Lexus. Motorja őszintén masszírozza a szívünket, brutálisan szól, szoborszerű testét rendkívül agilisan mozgatja, miközben egy percig sem feledteti a bent ülőkkel, hogy egy mesteri limuzin. Kedves uraim, fütyüljenek az előítéleteikre és a presztízsre, és lepjék meg magukat egy olyan élménnyel, mint ez a GS F!”
A teljes tesztet elolvashatják a Sport Auto 2017/10. lapszámában. A cikk magyar változata, egyben az idézetek forrása az Autó Magazin 2017/12. lapszámában jelent meg.
Fotók: Lexus
