Jobb később, mint soha
- Egy gyermekkori álom beteljesülése
- Női szemmel a volán mögött
- Kiváló járművel könnyebben megy a munka
Nagy Ildikó célba ért, megtalálta azt a munkát és munkahelyet, amin már nem szeretne változtatni. Egy új generációs MAN Lion’s City csuklós buszon dolgozik budapesti járatokon az ArrivaBus Kft. csapatában.
„Kislánykorom óta vonzódtam a kamionvezetéshez, illetve a buszvezetéshez, és mindig is imádtam az autókat. Három bátyám mellett fiús játékokat játszottam, 18 évesen pedig előbb szereztem jogosítványt, mint a testvéreim. De az életkörülményeim korábban nem tették lehetővé, hogy valóra váltsam ezt az álmom. A konkrét elhatározás 2018-ban alakult ki, amikor egy ismerősöm ajánlotta az ArrivaBus Kft.-t, ahol a betanulási időszak alatt még maradhattam az akkori állásomban. Így a kereskedelemben eltöltött 30 év után 2019 tavaszán elkezdtem buszvezetőként dolgozni” – mondta Ildikó.
Kihívások és elismerések
„Imádom a vezetés élményét, azt, hogy egy ekkora jármű felett uralkodom, még-hozzá nőként. Szeretem azt is, ahogy az utasok viszonyulnak hozzám. Sokan örülnek annak, hogy egy hölgy vezeti a buszt, mert jellemzően finomabban bánunk a járművel, mint a férfiak. Például csak akkor indulok el a megállóból, ha az idős utasok már leültek. Ezt sokszor szóvá teszik, megköszönik, hogy biztonságosan elvittem őket. Több törzsutasom is van, az egyikük járókeretes, akik lehetőség szerint megvárnak, hogy velem utazhassanak. Persze akad ellenpélda is, egyszer a megállóban egy idős férfi közölte a feleségével, hogy nem száll fel a buszra, mert nő vezeti, de ezt nem vettem magamra. Egyébként nőként legfeljebb annyi hátrányt tapasztalok ebben a szakmában, hogy egy agresszívabban fellépő utas könnyebb helyzetben érzi magát egy női járművezetővel szemben. A férfi kollégák viszont nagyon segítőkészek, úgy a járatokon, mint a garázsban. A pályám elején kezdőként volt egy apró balesetem, de azóta nem, pedig nehéz vonalakon is dolgoztam már. A legnagyobb kihívást a 105-ös járat szűk utcái jelentették. Persze Budapesten minden nap egy kihívás a közlekedési morál miatt, szabálytalanul parkoló autósok, cikázó kerékpárosok… De eközben sok kedves szituációt is átélek. Egyszer például jelezték az utasok, hogy felszállt egy gazdátlan kutya a buszra és lefeküdt az egyik ülés alá. Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek rajta. Felhívtam az állatvédőket, ők a végállomáson átvették a békés kiskutyát, majd a chip alapján értesítették a gazdáját, akitől dicséretet kaptam és kifejezte háláját” – mesélte büszkén Ildikó.
Igazi társ a munkában az új MAN Lion’s City
„Azt pedig külön szeretem a jelenlegi munkámban, hogy kiváló eszközzel végezhetem. Az új generációs MAN Lion’s City csuklós busz nagyon impozáns kívül-belül, tetszik a karakán LED-es világítás az orrán és a rejtett világítások a belsőtérben, ráadásul elöl halványabb a belső világítás, hogy ne tükröződjön a szélvédőben. A fülke maximálisan megfelel az igényeimnek, kényelmes, sok tárolóhelyet kínál, az ülés ergonomikus, az osztott belső tükörben pedig jól átlátom az egész utasteret. Egyedül azt kifogásolom, hogy nekem túl rövid a mikrofon szára” – magyarázta Ildikó, majd búcsúzóul hozzátette: „Aki szeretne nőként belevágni a buszvezetői munkába, azt csak bátorítani tudom, nekem is már jóval hamarabb meg kellett volna tennem ezt a lépést.”
