Központban az ember

A világ autógyártói időnként megengedik tervezőiknek, hogy az autóipar határain túl kalandozva valósítsák meg önmagukat. Ilyenkor egészen különleges tárgyak születnek, amelyek olykor csak hírverésre szolgálnak, máskor viszont tényleges használati értékkel bírnak, és forgalomba is kerülnek.

Az autógyártók egymás után bővítik ki profiljukat, hogy az autózás határterületein is szolgáltatóként jelenjenek meg – például a mobilitás fogalmát a végletekig kiterjesztve olyan robotokat fejlesztenek, amelyek megkönnyítik gazdájuk mindennapjait. A Honda és a Toyota olyan, csípőre vagy lábszárra csatolható szervorendszereket fejlesztett, amellyel a mozgásukban korlátozott – idős vagy sérült – személyek emberi segítség nélkül sétálhatnak, mászhatnak lépcsőt. A Toyota robotprogramjának más tagjai az ágyhoz kötött személyek kiszolgálását kapták feladatul. A legizgalmasabb, egyben legemberibb szerep azonban Kirobónak jutott: a tokiói egyetemmel és a japán űrkutatási intézettel karöltve kifejlesztett robot az első japán asztronautát, Vakata Kojcsit kísérte el a világűrbe. Amikor hazatért, a Toyota megépítette és piacra dobta a Kirobo Mini változatát: ennek a mindössze tíz centiméter magas, manószerű robotnak azt a feladatot szánták, hogy – mesterséges intelligenciát alkalmazva – beszélgető partnere legyen azoknak, akik nehezen létesítenek emberi kapcsolatokat. A kicsi Kirobo elvileg világszerte megvásárolható, ám előbb vagy utóbb minden Toyota-vásárló találkozhat vele, vagy legalábbis a lelkével: a szeretnivaló gépember technológiája a következő generációs fedélzeti hangfelismerő rendszerekben köszönhet vissza.