A mezők óriásai
Hatalmas vaskerekek, óriási motor és egy hátrafelé kiálló fém-csontváz – mi ez? Hát egy motoros eke, az Opel 1911-ben mutatta be a sajátját, hajtását egy friss fejlesztésű 60 lóerős, 10 literes motorra bízták. Az erőforrást a hajtott hátsó kerekek elé építették be, hogy ellensúlyként is szolgáljon a hatpengés ekének hátul. Ezzel az óriással a korban még mindig rendkívül népszerű gőzekéknek kívánt versenytársat állítani a márka. Hogy miért volt jobb a benzinmotor, mint a gőzgép? Hát főleg azért, mert így egy ember is elegendő volt az óriásgép kezeléséhez. Ahogy a gépkönyv írta: “10-12 hektár szántása naponta, közepesen kemény talajon.” Ezzel rengeteg munkát, időt és pénzt takaríthattak meg a gazdák. Illetve takaríthattak volna, ugyanis gyorsan kiderült, hogy Rajna-Majna vidék szántói túlságosan kicsik, a gép pedig túlságosan nagy. A gyártást leállították, majd az első világháború kitörésével a projektet végleg törölték. Ettől azonban még tény, hogy az Opel az első járműgyártók között kínált mezőgazdasági vontatót.
