A Hiab HiVisionnel megjelenített daruja a videojátékok során alkalmazott technológiát csempészi be a faiparba.

Kora reggeli munkakezdés a Lecab kereskedésében, Karlstadban, a közép-svédországi Värmland megyében, ahol Mattias Johansson épp most lát neki a munkának.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy Johansson R 730-asa ugyanolyan, mint az összes többi rönkszállító Scania – V8-as logó a jármű elején, daru a hátulján, a végében a rakonca –, de közelebbről szemügyre véve látható, hogy a tehergépkocsi új technológiával van ellátva.
Johansson – aki a Kjell & Aste Larsson szállítmányozó cég alkalmazottja Molkomban – a kereskedést elhagyva, majd északra tartva Skattkärr városához közel letér a főútról és dél felé veszi az irányt egy földúton, ahol a jármű felveri a port, miközben erdőségek, farmok és vasúti pályák mellett halad el.
Külső szemlélőként úgy találhatjuk, hogy a daru működése valódi varázslat, ahogyan az úttest melletti faanyaggal feltölti a járművet. 30 perccel később Johansson leveszi a fejéről a VR szemüveget, és ezzel be is fejezte a munkát. Ahogy a daru visszaáll kiinduló pozíciójába, Johansson felveszi a távvezérlőt, és az ExTe-től származó Com 90 technológiával biztosítja a rakoncákat és a rakományt. Mindezt a folyamatot úgy végezte el, hogy közben el sem kellett hagyni a légkondicionált fülkét.
Azt is gondolhatnánk, hogy az alacsony haszonnal dolgozó vállalatban az ilyen digitális technológia használata túlzás, de Johansson kitart amellett, hogy ennek használatával a daru és a rakoncák időt, pénzt és súlyt takarítanak meg a hagyományosabb alternatívákhoz képest. „Ez a daru 25–30 ezer svéd koronával olcsóbb, mint egy hagyományos, mert egy daru kabin körülbelül ennyibe kerül” – magyarázza Johansson. És ami a súlyt illeti? „Ezzel a rendszerrel 400 kg-ot takarítunk meg, ami annyit jelent, hogy 400 kg-mal többel rakodhatjuk meg a járművünket.”

A súly- és költségmegtakarítás mellett Johansson még azt is mondja, hogy az ExTe rakoncákkal időt lehet megspórolni a betöltés és kirakodás során, mivel egy gomb megnyomásával tudja biztosítani a rakomány.

Johanssonnak nem telt túl sok idejébe megtanulni az ilyen típusú járművet kezelni. „5–6 hét múlva azt éreztem, hogy ráéreztem” – magyarázza, habár egy mosoly is ül ki az arcára. „Minden nap tanulok valami újat.”

A tehergépjárművel végzett munka teljesen rutinszerűen normálisnak tűnik, viszont amint megérkezünk az első rakodási pontra, világossá válik, hogy Johansson teherautója különbözik a többitől. Míg a legtöbb járművezető kiszállna a fülkéből, hogy a tehergépjármű hátuljához menjen, addig Johansson a joystick-kal felszerelt utasülésbe csúszik, és egy virtuális valóságot ábrázoló VR szemüveget tesz a fejére.
A VR szemüveg a játék során rendszerint egy virtuális világba kalauzolja el használóját, de Johansson esetében a virtuális darufülkébe, ami egy úgymond daruval felszerelt kamerarendszer, ami panoráma képet ad magáról a daruról és a környezetéről, annál is magasabb szemszögből, mint ami egy hagyományos darufülkéből lenne látható.