Újkori állapotában pompázik a felújított 1968-as Ikarus 556-os
Az emeletes megmentőjének a Volánbusz Zrt. bizonyult, amely a múltkori ritka Ikarus buszok helyreállítására indított programot. Alig több mint egy évvel később a MÁVAUT Ikarus 556 megélte második születését.
Anno ezt a buszt budapesti kirándulásokra hozták létre. Az autóbuszt a MÁVAUT gépjármű-közlekedési vállalat műhelyében fejlesztették. A magyar „kétszintes” gyártásához két szabványos városi modell Ikarus 556 karosszériáját használták fel.
A második emeletet azonban nem lehetett egyszerűen hegeszteni. A meglehetősen magas padlószint – az alatta elhelyezett motor miatt 920 mm – szokatlanul magasra és instabillá tenné a buszt.
Annak érdekében, hogy az autóbusz magassága ne haladja meg a 4,24 m-t, a második emeleti karosszéria részlegesen (370 mm-rel) az oldalak mentén az alsó szintre süllyedt. Így az első emeleti kabin belső magassága az ablakok felső vonala mentén mindössze 153 cm volt, de ez bőven elég volt az ülő utasoknak. De a központi folyosó magassága már 190 cm volt.
Ami a második emeletet illeti, itt az utastérben az oldalak mentén történt az átjárás, magassága azonban csak 172 cm volt, ami az üléseket illeti, fűrészfogas minta szerint a kabin közepén helyezkedtek el.
Ennek eredményeként a busz az első emeleten 36 ülő és 30 álló, a másodikon 28 ülő utast szállíthatott. Az Ikarus 556-ra jellemző központi bejárati ajtót, soros karosszériaerősítéssel kellett eltávolítani, így a be- és kiszállás csak az első és a hátsó ajtókon keresztül történt.
Az első felfüggesztés megmaradt a standard 556-os modellből, ezért a túlterhelés elkerülése érdekében az utasok mozgás közben nem állhattak a busz orrában – erről a megfelelő táblák tájékoztattak.
Erőforrásként egy 9,5 literes üzemi térfogatú, 180 LE teljesítményű 6 hengeres JAFI Csepel P-619 dízelmotort használtak, amely a megbízhatatlanságáról volt híres. Ezzel egy 10,86 méteres, 12 tonnás, üzemkész autóbusz 64 km/h-ra gyorsult.
Hivatalosan 1968. december 21-én mutatták be a MÁVAUT Ikarus 556 emeletes buszt. A gép üzemeltetése a magyar fővárosban azonban a kezdetektől problémásnak bizonyult. Budapest utcáin számos villanyvezeték zavarta a magas buszt, így mindössze 3000 km-t tett meg a fővárosi utakon.
A következő hét évben Baranya megyében, azon belül is Pécs városában működött a fővárosi „emeletpadló”. 1969-től 1976-ig a busz összesen mintegy 200 ezer km-t tett meg. Aztán évtizedekig egyszerűen megfeledkeztek az egyedi autóbuszról.
