A Lambretta sztori (5.)
20:35: mindenki a rádióhoz tapad, hiszen pontosan ekkor kerül bemutatásra a RAI összes csatornáján a Lambretta, amire az elején úgy tekintettek, mint a „nép autójára”.
Bemondták, hogy hamarosan érkezik a kétütemű 125 cm3-s motor, három sebességváltóval, kis átmérőjű, de vastag kerekekkel, amelyek rugós felfüggesztést kapnak, hogy a maximális védelmet nyújtsák a motorosoknak. Továbbá jó minőségű vázzal (Innocenti specialitásából: csövekből), fékekkel, a gyújtás pedig mágneses lendkerékkel történik majd, ami felkapcsolja elől is és hátul is a lámpákat. Ez a motor, amit Lambrettának hívnak, hiszen a Lambrate folyó partja mellett gyártják. Két embert is tud majd vinni a hátán, akár 70 km/h óra sebességgel, 2 liter fogyasztás mellett. Az ára sem túl magas, éppen hogy több, mint egy motoros kerékpárnak: körülbelül egy gyárban dolgozó munkás két-három havi bére volt.
Elkezdtek gyártani háromkerekű Lambrettákat is. Ebből látszik, hogy az Innocenti gyár fejlődésre képes volt.
A Lambretta megálmodja Bruno Ferrario volt. A világháború közben munkanélkülivé vált, de felkérték őt egy új projektre. Szükség volt ugyanis a háború után valami egyszerű járműre, hogy a dolgozók munkába tudjanak menni. Innocenti 400 millió lírát fektetett ebbe az ötletbe. Bruno Róma utcáit járta, hogy ihletet nyerjen. Több emberrel is összedolgozott – többek között egy nagy motorossal is – és végül bemutatta a terveket egy 125 cm3-s motorról, amit Innocenti nagyon lelkesen fogadott. 1944-től már hivatalosan is Bruno lett a vezetője ennek a projektnek. 1946 júliusában már egy komoly >>>
